Írók visszaemlékezései és művek a New York kávéházról

Krúdy Gyula: Ady Endre éjszakái

„...a legtöbb pesti kávéháznak megvolt a maga írója, aki éjfélkor a kapucíner mellé tintát és tollat rendelt és hajnalig gyilkos szemmel nézegette azokat is, aki a szomszédos asztal mellé merészeltek letelepedni."

Heltai Jenő a Mai Nap című újság 1949. május 8-i számában A kávéházak tündöklése és alkonya című írásában így ír: „Rettenetesen sokat tanultam a kávéháztól, amíg ültem, nézelődtem és hallgattam benne, régi jó barátokkal vagy új ellenségekkel találkoztam, beszélgettem vagy sakkoztam, kártyáztam, vártam, hogy az eső elálljon, a vonat induljon vagy érkezzen. Vártam a dicsőséget, a pénzt, a nőt, a jószerencsét, a boldogító sorsfordulást, nem egyszer a halált is. És mindenekelőtt az ihletet, a késlekedő Múzsa csókját, azt leginkább...”

Kosztolányi Dezső: Esti Kornél

„A kávéház zúgott, a zaj a karzaton egyre erősbödött. Ebben a harsány lármában érezték életük ütemét, azt hogy mennek valahová, hogy haladnak előre. Minden asztal, minden fülke el volt foglalva. A füstből viharfellegek tornyosultak. Jól esett elnyúlni ebben a gőzben, ebben a meleg pocsolyában, semmire sem gondolni, figyelni, hogy fortyog és bugyborékol, és tudni, hogy azokat, akik benne lubickolnak, lassanként elernyeszti, megabálja, összefűzi, együvé kotyvasztja egyetlen zsibongó korhelylevessé. /.../”