New York kávéház

A New York kávéház épületét 1894-ben építették Hauszmann Alajos tervei alapján, a New York Életbiztosító Társaság székházaként. A biztosító magyarországi megjelenésében, közvetve tehát a kávéház születésében, jelentős szerepe volt dr. Arányi Miksának, aki a New York Biztosító magyar képviselője volt.

A kávéház első bérlője Steuer Sándor, aki más pesti kávéházakban is érdekelt kávés família tagja volt. A megnyitó ünnepséget 1894. október 23-án tartották.

A kávéház irodalmi rangját akkor nyerte el, amikor a Harsányi fivérek vették át a vezetését. A New York valódi irodalmi kávéházzá, a pesti kávéházak legjelentősebbikévé vált. Nagy Lajos a Budapest nagykávéház című művében a következőképpen emlékezik meg a legendás időkről: „Van olyan vendég is, aki itt könyvel a kávéházban; aki itt írja versét; aki itt árusítja könyvét; aki itt keres állást; aki itt gyártja cikkeit... Kapni lapokat (napilapokat és hetilapokat) belföldieket és külföldieket, képeseket vagy szövegeseket, sőt képteleneket is...”

A kávéház a földszinti traktust foglalta el. A korabeli párizsi kávéházak mintájára belső terét rendkívül díszesre készítették. A falakon freskók /Mannheimer Gusztáv és Eisenhut Ferenc alkotásai/, a termekben hatalmas csillárok alatt márványasztaloknál ülhetett a közönség. A vendégek szórakoztatásáról biliárdasztalok is gondoskodtak.

A század első évtizedétől a New York kávéház a fővárosi szellemi élet egyik központjává vált . Visszaemlékezések és szépirodalmi művek egész sora „mesél" a kávéházi életről.

Itt volt a Pesti Napló szerkesztősége, itt gyűltek össze a Nyugat munkatársai, törzsasztala volt a kritikusoknak és itt szerveződött meg a magyar film- és mozisszakma is. Színházi bemutatók után itt találkoztak a szakma hírességei. Jelentős asztaltársaságainak sora szinte fel sem sorolható. A New York kávéház 1913-ban gazdát cserélt, az asztaltársaságok azonban a háború végéig megmaradtak, mint ahogy a kávéház irodalmi jellegét sem veszítette el. 1920-tól Tarján Vilmos vette át a kávéház vezetését. A kávéházat többször átalakította és divatos szórakozóhellyé tette. Egyúttal igyekezett megtartani a művészközönséget is, ezért mindenféle újdonságokkal kápráztatta el vendégeit. Külföldi zenészek és szólisták léptek fel, divatos zenéket játszottak. A képzőművészek nagy része megmaradt a New York vendégének, az írók azonban a Centrál és Japán kávéházban ütötték fel tanyájukat. A II. világháború után a kávéház eszpresszóként és étteremként kelt új életre. Reprezentáns külseje azonban csak arra volt jó, hogy ide csábítsa a külföldi turistacsoportokat, az irodalmi szellemet már csak a falak és az azokon elhelyezett emléktáblák őrzik.