Karinthy Frigyes (1887-1938)

 Budapesti kispolgári család fia volt; érettségi után humán műveltsége ellenére a természettudomány izgatta, ezért előbb fizika-matematika szakos bölcsész lett, majd orvostanhallgató. Egyiket sem fejezte be, de szerzett magának annyi ismeretet, hogy idővel írótársai között o tudott legtöbbet a modern természettudományról.

Egyetemista korában már benne élt az irodalmi életben Kosztolányi Dezső és Füst Milán legjobb barátjaként. Húszéves korára ugyanolyan érett költővé vált, mint barátai, de még sokáig nem jelentkezett verseivel. Már készülőben volt diákkori emlékeinek kitűnő novella- és karcolatgyűjteménye, a Tanár úr kérem. De lassan készült. Előbb a sajátos műfajú irodalmi paródiával jelentkezett. Az Így írtok ti egy csapásra híressé tette, s a végzetévé vált a siker. Volt úgy, hogy elég sokat keresett, de felettébb rendezetlen családi életet élt, és a pénzzel sohasem tudott bánni. A kabarénak szüksége volt mulatságos jelenetekre, és Karinthy bámulatos könnyedséggel fogalmazott színpadi tréfákat. O maga kesernyés ember volt, de kitűnően tudott nevettetni. Képzelete kimeríthetetlen volt: szójátéktól groteszk helyzetekig, furcsa alakoktól meglepő fordulatokig birtokában volt a nevettetés minden eszközének.

A húszas és még inkább a harmincas években utálkozva nézett körül az ellenforradalmi világban. A forradalmat csak idegennek érezte, de az ellenforradalmat ellenségesnek ismerte fel. Szépirodalmi műveiben egyre erőteljesebben ábrázolta az emberben rejtőző eredendő gonoszságot, ugyanakkor egyre hevesebben igényelte az emberségességet. Ekkor vált a racionalizmus szószólójává. Meghirdette az Új Enciklopédia szükségességét, amely ugyanúgy tisztázná a század fogalmait, mint a hajdani franciáké a XVIII. századét. Meg is próbált írni néhány címszót ehhez a jövendő enciklopédiához, de ezek nem álltak össze egésszé.

Lírai költészete újra csak a végső években jelentkezett, holott az volt kezdettől fogva. A Nem mondhatom el senkinek című kötet 1930-ban jelent meg, az Üzenet a palackban pedig halála évében (1938). Negyvenkilenc éves volt, amikor agydaganat támadta meg. Betegségéről és a műtét élményéről írta az Utazás a koponyám körül c. könyvét. Önmegfigyelés, dokumentum és líra egészen különös ötvözete ez a magában álló mű: különös klasszikusa irodalmunknak.

A műtét után két évvel, nyaralás közben Siófokon váratlanul meghalt.