Művészközönség az Abbázia kávéházban

A Kávéipar Szakközlönye szerint tisztek, művészek, mérnökök, képviselők szép és elegáns hölgyek alkották az Abbázia közönségét. Ez a meglehetősen heterogén társaság biztosította a már említett demokratikus szellemet. Herczeg Ferenc találó megjegyzésével élve: „a budapesti kávéház ugyanolyan kultúrhivatást teljesít, mint az ókori Athénban az Agora.” (Herczeg Ferenc: A gótikus ház Bp. 1985. 234. old.) A kávéházi lét legfőbb tartalma a polgári életforma megvalósítása.

Az Abbaziát híressé tevő közönség egyrészt képzőművészekből, másrészt demokrata politikusokból és hírlapírókból állt.

Az Abbázia kávéház törzsvendégeinek sorába tartozott Rippl-Rónai József és Grünwald Ödön, aki később a kávéház főpincére is volt, Lechner Ödön és Szinyei-Merse Pál, akinek a vezetésével egy nevezetes esemény miatt a festők egy csoportja átköltözött a Japán kávéházba. De itt töltötte a délutánjait Róna József, Fényes Adolf, Bihari Sándor, Fadrusz János és még sokan mások. Az Abbaziában alapították a Magyar Impresszionisták és Naturalisták körét (Szinyei, Ferenczy Károly, Csók István stb.)

A sok fennmaradt anekdota közül emeljük ki most a Lázár Béla által publikált (Lázár Béla: Írók és művészek között Bp., 1918.106-107.l.) Donáth Gyula szobrászról szóló történetet: Donáth egy alkalommal lelkesen érkezett meg az Abbaziába. Társai faggatására „lihegve” elmeséli, hogy nagy felfedezést tett Budán. „ - Mit fedeztél fel? - kérdezték tőle. Hogy egy teret neveztek el Rólam, a Donáti teret... - Bah, mondja Fényes Adolf - egy teret? Hiszen Vágóról már két hidat is neveztek el Pesten... - Hát persze, mondtuk - a vágóhidat! Vágó Pál nagy szerényen mosolygott" - ért véget a történet.