A „javító kávé"

Külön fogalom volt a Japánban az úgynevezett javító kávé. A javító jelző természetesen nem a minőségre vonatkozott, hanem arra, hogy ha valakinek csak egy adagra volt pénze, akkor kért egy kis javító tejet, kért egy kis javító kávét, mindenki tudta, hogy ez mire megy ki. Így hívtuk: javító kávé. De előfordult az is, hogy jött egy házaspár. Ismertük őket, és tudtuk, hogy nem megy éppen jól nekik. Kértek két tányért, két villát, és rendeltek egy adag mákostésztát. Utána kértek egy kis javítómákot, egy kis javítócukrot, valahogy úgy felpumpálták a dolgot, hogy ketten azért meg tudták enni, és meleget is ettek, meg a gyomruk sem korgott, és végeredményben mégis egy adagot fizettek. Hát ezek olyan stiklik voltak, amikben mindenki benne volt, mi is, ők is. Ezen nem ment tönkre az üzlet. Persze, ez nem mindenkinél volt így, tudtuk, kik azok, akik rászorulnak. Nem voltak ők potyázók, hanem nagyon jól jött nekik a segítség.